NAPLÓ

                                       (UNOKÁIM TIZENNYOLCADIK SZÜLETÉSNAPJÁRA)

Jóval az első venereás fertőzésem után, amikor már nagyképűség nélkül tudtam statisztikai alapon ítélkezni, megállapítottam, hogy a nők orgazmus közben csúnyák. Ettől persze nem változtattam szexuális szokásaimon, mert nem zavart. Később lehetőségem volt végignézni akupunktúrás kezelést, amikor az orvos közvetlenül a szemgolyó mellé szurkál tűket, láttam sebészt géppisztolylövedéket kivenni az atlasz és az episztrófeusz közül, láttam velem egykorú kiskatonát második világháborús bombát hatástalanítani. És  élénken él az emlékezetemben a sebész arca is, aki a hasüregemben dolgozott, míg én az óriás műtőlámpa tükrében figyeltem. Aztán eltelt egy fél évszázad, és az arcok, mint egy hatásvadász fekete-fehér filmben egymásra kopírozódtak.

Mi ebből a tanulság? Az, hogy komolyan csinálni valamit csak egyféleképpen lehet. A humor, a tréfa az élet legfontosabb fűszere, mindig élhetünk vele, ha könnyűnek és gondtalannak érezzük magunkat, csak ott, abban a pillanatban nem. És most kérdezed - drága unokám – hogy mikor jön el az a pillanat? Talán akkor, amikor egyértelművé válik, hogy mit akarunk csinálni. Nagyon tapasztalatlan málé gyereknek kell lenni ahhoz, hogy ne érezzük meg, ez már nem játszási, ez már a szeretkezés része. Ha egy leány tánc közben érzi partnerének erekcióját, és combjaival még rá is dolgozik, attól a perctől kezdve nincs „fütyi-mütyi” és nyafogós tréfálkozás, tilos a disznó viccek fülbe sugdosása, a „csak nem valami csúnya dolog jár az eszedben…” stb. Egy rövid és halálosan komoly mondat van: „Kurvára kívánlak!”

Igen, gyerekeim az élet így működik. Ha egy nő úgy dönt, hogy egy férfit beenged a testébe, az még a könnyűvérű lányok esetében is komoly dolog. Azért visel az emberek több mint kilencven százaléka szemérmének elrejtésére ruhaneműt, mert oda hozzáférni csak különleges alkalmakkor kitüntetett személyeknek lehet. Így alakult ki az évmilliók során.

Példabeszéd: Apám (a ti dédnagypátok) ifjú korában keramikus volt. Ebben az időben nagy divat volt az un. eozin máz. Ez egy érdekes színjátszó felszínt ad a kerámiának, olyasféle jelenség, mint amikor a víztócsa felületére olaj kerül és szivárvány színben csillog rajta a fény. Dédapátok is hozatott külfölrdről – méreg drágán – ilyen mázt és azonnal ki is próbálta. Égetés után csak barna macskaszar maradt az edényeken, vázákon, szobrokon. Egyetlen egy gömbölyded vázát kivéve, amit egy másik edény belsejében helyeztek el az égetés előkészítésénél (a kemence berakásánál). Így találták fel a muffolás égetést, azaz a kerámia tokban való égetést, ami az eozin máz „beindulásához” szükséges.

Tehát, drága fiú unoká(i)m nem az a fontos, hogy osztályon felüli nőre tégy szert, hanem az, hogy pontosan tudd, hogy hogyan kell használni. Ha megcsillan szemében az a bizonyos (eozinos) fény, leállsz a jópofi dumával, leteszed a hangszert és szóvirágok nélkül elmondod, amit akarsz. Ennek is vannak szabályai, de ahhoz aludni kell egyet (nem nektek, nekem)

2015-01-30