A White Horse előtt hatalmas parkoló volt, de mocskos műanyag szalagokkal egy rész le volt kerítve ezt őrizte Charley a hajléktalan önkéntes parkoló őr. Általában gumi részeg volt, érthetetlen dialógusban beszélt, a zöngétlen hangzókat egyszerűen nem használta. Adtam neki egy fényképet Ramónáról, egy üveg nem túl drága bort, és a lelkére kötöttem, ha meglátja, füttyentsen.

Oly sokszor hiúsult meg a randevú értelmetlen félreértések miatt, hogy biztosra akartam menni.

Charley füttyentett és pár perc múlva a bordó terítős asztalka mellett ültünk, s mindkét kezemmel szorítottam R.R. kezét.

-   Különös érzés fogni a kezedet, – suttogtam Humphrey Bogartos elérzékenyüléssel - mintha valami láthatatlan közeg áramlana az ujjaidból, s ha elveszed olyan, mintha a szomjazótól vonnád el a poharat.

Megváltozott a tekintete, elmosolyodott és ö is megszorította az én kezemet

-   Ennyire érezni? Ez a pránanadi.

-   Tudom mi a prána, Yesudian jóga könyvéből, de mi a nadi?

-   Csatorna, folyam, ér. A mindent átható prána – életenergia - folytonos, állandó, meg nem szűnő mozgásban, rezgésben, áramlásban van. Aki képes rá tud a segítségével gyógyítani. Persze tanulni kell ezt is elszántan és kitartóan. Én csak néhány éve kezdtem, a kezdők nincsenek minden gyógyító eszköz birtokában és nem is kísérletezhetnek a saját szakállukra. A beavatottak már élhetnek e furcsa képességükkel, érzik a negatív és a pozitív kisugárzást.

-   És most mit érzel – próbáltam a kettőnk közti kapcsolatra terelni a szót.

-   Nem mondom meg. Majd egyszer, ha Isten is úgy akarja…

-   Mire gondolsz?

-   Nem akarok erről beszélni, giccses és a valóságtól messze eső gondolatok ezek.

-   Szóval nem avatsz be a titkaidba?

-   Még ha akarnám, se tehetném… a pránanadiban sok minden titkos.

A Tantra jógások szexuális rítusaira gondoltam és egész összerezzentem. Élénk, sárga szemében annyi tűz és elfojtott vágy égett, hogy bőséges anyagot adott a fantázia száguldásához. Nagyon jó volt megérinteni minden jógás, vagy reikis varázslat nélkül is.

A parkoló mögötti sétányon egyszerre fordultunk egymás felé, mintha valami próbaterembe begyakoroltuk volna. Belemartam a dús hajába és hosszan megcsókoltam. Olyan íze volt a csókjának, mint egy frissen fürösztött csecsemő köldökének.

-    Ezt már elképzeltem egyszer… a kád szélére támaszkodok, beletépsz a hajamba és hátulról belém hatolsz kéményen… - súgta.