Ha kicsit elnehezült a testünk és a könyvespolc magasabb régióiból már csak ritkán választunk olvasnivalót, irigylésre méltó csodának tűnik az asztronauta súlytalan lebegése. Elérhetetlen. Űrjárművel elhagyni a föld vonzáskörzetét és megtapasztalni, hogy a víz mint egy színezüst golyó levitál, csak be kell kapni és lenyelni. Nincs súlya sem a nagykabátnak, sem a mázsás testnek. Asztronauták…kiképzés…NASA…Bajkonur…Glenn, Carpenter, Tyitov, Tyereskova….Á!....ááá…..

Pedig dehogy! Csak egy kis ismeretség, baráti szívesség, (leszerelt pilóta, vagy egy portás a Légvédelmi Parancsnokságon) és egy szuperszonikus vadászrepülő pár perces gyakorló repülése közben „megéleti” velünk a sulytalanság élményét. Elég egy két perc, és ha nem is lehetünk már asztronauták, tudjuk milyen a sulytalanság íze. Csodálatos!